Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


119,Egyiptomi magyar nyelvemlék 14 Isten lakhelye

HOL LAKTAK AZ ISTENEK?

Mivel a régiek az istent emberalakban képzelték el, emberi szükségletekkel, logikai kényszerűség volt, hogy a földi emberek életének mintájára számára is lakóhelyet tételezzenek fel, illetőleg ilyent építsenek. Az isten lakóhelyét ~Úr honának: AR-INA nevezték, mint a hettiták (Gurney O. R: The Hittites. 139.old) és elsősorban az égben képzelték el. Úgy hitték, hogy ott az isten valami kastélyfélében bezárkózva élt, széken, azaz trónuson üldögélve (36.old) Őrök vigyáztak a birtokán, nehogy valaki nyugalmát megzavarja. Közülük egyesek a kapukban álltak, mások a várfalak résein kifelé leskelődtek, hogy a közeledőket megpillantsák, ismét mások futárszolgálatot teljesítettek és feladatuk a riasztás volt.

Az isteni őrök, lesők és futárok hármas szervezete általános volt. Az egyiptomi papírosok többször ábrázolják ilyen formában az istent, illetve az ő legfőbb hét személyét, amelyek mindegyike egy-egy szorosan egymás mellé illesztett téglalap alakú cellában székel (Budge E. A. Wallis The Book of the Dead, London, 1956. római 159 sk, római 177 sk és 440.old; Mezopotámiára: Hooke S. H. Babylonian, and Assirian religion London, 1953. 26.old.).

A papírosok az isten személyzetét is megnevezik és a vonatkozó hieroglifákat a Halottak Könyvének kiadója ábécés átírásban közli. Ha ez az átírás jó, az őrök egyik- másikának nevét az angol tudós nyomán is felismerjük.

 

Aki az isten székének őrzésével volt megbízva, arról a szöveg azt mondja

SKHET HRASHT ARU: -Székét őrizte őr-;

aki testőre volt, az KHESEF HRASHT KHERA: .-Késével őrizte király(t)~, kezében látjuk a kést.

Egy harmadik, aki a réseken át leskelődött, volt a SEMETU: -Szemező~;

hasonló feladatot végző társa volt a RES HRA: ~Rés őre-;

aki viszont a futár tisztét töltötte be, SABES: ~Sebes~ névre hallgatott.

 

Az istennek nemcsak az égben, hanem a földön is volt rendszeres lakóhelye, ahol a tiszteletére épített szentházakban (templomokban) tartózkodott. E házak a városok középpontjában emelkedtek, rendszerint a legszebb épületek voltak és magas kerítés övezte őket, nehogy az istent zavarhassák.

A szentházaknak sokféle nevet adtak:

A leggyakoribb név a ház volt, amelyet valamilyen jelzővel vagy értelmezővel egészítettek ki. A szót gyakran a kezdő H hang nélkül írták, de legtöbbször mégis vele együtt. Mivel a zöngés Z hang akkoriban még ritka volt a nyelvben és nem volt külön írásjele, helyette T állott, a már ismert KETE: Kéz módjára.

Alakja: HAT, HET vagy ASZ= HÁZ (Budge: Egyptian language, London, 1958. 77 No. 11-től 29-ig; Budge E. A. Wallis The Book of the Dead, London, 1956.:. 607).

Beszéltek ilyen házakról is: HET SHENTH: ~Szentház~ (Budge E. A. Wallis The Book of the Dead, London, 1956.. római 63), HET NETER: ~Nagyúrház- (Budge: Egyptian language, London, 1958.. 77 No. 14) és

NEB HET: -Napház- (Budge: Egyptian language, London, 1958. 77 No. 17).

A szentházak hasonlítottak az isten égi lakóhelyeihez, az isten bennük is egy kis céllábon tartózkodott. Oda közönséges hívő nem léphetett be, a papok közül is csak a főpap. Az isten itt sem elképzelt fizikai valóságában élt, hanem jelképesen, szobor formájában.

Herodotos szerint az egyik babiloni templomban, a legbelső titkos teremben, az atyaisten 12 kubik magas színaranyból készített szobra állott,

kinek nevét Jupiter néven adja: Jó-Bot-Ur, Jó-Pat-Er, ami az atyaisten egyik szokásos magyar neve. Ez Bál isten temploma lehetett. A templomok nagyobb része azonban a napisten tiszteletére szolgált, ami érthető is, hiszen a letelepedés és építkezés a nap központú vallás győzelmének idejére esett.

Az ilyen templomokat Mezopotámiában = Mezőföldön

~,Az Égúr Házának-, ~Az Égúr ágyának~, 'Az Égúr székének' nevezték.

A kifejezéseket a tudósok Z-IGG-UR-AT, Z-IKK-URAT, Z-IQQ-ARrtIT, illetőleg EK UR-SAG, ECH-UR-SAG alakban bon írják át ábécével Az égőrház, égúrágy, égúrszék pontos és célját az idegen tudósok nem tudják: "The ziqqurat's purpose is still unknown" (Moscato Sabatino: The face of the Ancient Orient New York, 1962. 52). Az ilyen templom rendszerint négyszög alakú torony volt, hét szinttel, olyanformán kiképezve, hogy minden újabb emelet kisebb alapterületen emelkedett. Herodotos meglátogatott egy ilyen égúrházat (házat, ágyat vagy széket) és benyomásairól így számol be munkájában: A legfelsőbb torony tetején egy tágas szoba van, abban egy szokatlanul nagy méretű ágy (!) és mellette arany asztalka. Nincs a szobában szobor, nem is lakik ott senki, kivéve az éjszakát, amikor is egy nő tartózkodik ott, akit a kaldeusok, ez isten papjai választanak ki erre a célra az ország összes női közül. Azt is mesélik a papok, hogy az isten személyesen idejön ebbe a szobába és a mondott ágyon aluszik (!), - de én azt nem hiszem el~ (Herodotos: History London, 1949. I. 92).

     Folytatás a következő15. pontnál...