Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


55,Wolfsheimi lelet

 

ungar-nenitol....jpg

 

Rovás lelet, Wolfsheim A Rajna vidéki Wolfsheimben feltárt hun leletek egyik érdekes – értékes darabja ( a Wiesbadeni múzeumban őrzik). Állatfejben végződő nyakperec lecsünggő kelléke. A régészek szerint is hun birodalmi területről származik. Az 5.sz-ban került a földbe.
Attila halála után polgárháborút szítottak a germán törzsfők. Egy hun –magyar menekülő csoport telepedett itt le. Már írtuk, hogy a hunok állatneveket viseltek. A letelepedett magyarok nevét viseli ma is a falu: Farkastanya= Wolfsheim. A hunok farkas állatneve itt is szerepel. Elsőként Baráth Tibor ismertette olvasatát, megnéztem, tényleg magyar rovással olvasható szöveg-e?

BT. úr olvasata: „ UNGÁR NÉNITŐL ILONÁNAK, - NAGYAPA.”

Az én olvasatom szerint, a rovás régi N-ek szögletes vonalainál a J= jó szótag is ott van.

„Jó HuNGáR Jó NéNiTőL ELONK áNaK Jó NaTaPa”

Minden írásjelet olvastunk, a lényege megegyezik Baráth Tibor úr ismertetőjével. Akinek megvan az eredeti fényképe, kérem töltse fel ide.
A képen:
 a, eredeti rovásírás ( Dr. Baráth T. A magyar népek őstörténete c. könyvéből kimásolva.)
b, latin betűs megfelelője
c, magyarul jól érthető szöveg az 5. századból.

 

(Felhasznált irodalom: Dr. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, és a Magyarságtudományi Intézet szabadon bemutatható és felhasználható internetes művei.)

2010. tavasz.

 

Érdekes olvasmány:

Az ellopott magyar őstörténet (katt)

"Nem téveszthetjük szem elől a magyarság "megkeresztelkedése" esetében a tényt: idegenek ültek a nyakunkba a vallás ürügyével."

"1253-ban ugyancsak IV. Incé-nek egyik bullája ismét felsorolja azokat az országokat, ahol erős ütemű hittérítés folyik, köztük a tatárok által magszállt területeket is. Ebben a bullában van először szó a Kumai Magyarok földjéről is. A későbbi időkből IV. Sándor (1258) és IV. Miklós pápa bullái (1288, 1291) emlékeznek meg a kaukázusi magyarság országáról. A XIV. század elején - a legrégibb ferences zárdajegyzék szerint - Kummagyariában (így nevezik az egykori kútfők a kumai magyarok országát), két helyütt is volt kolostoruk a ferenceseknek: Magyarban, a fővárosban kettő, egy pedig az Albros (Elbrusz) hegycsúcs tövében, a Nagy Szilindzsik forrásvidékén. Ez utóbbit Ügyek-nek nevezték."

"Kedvelt gyermekeinknek, Jeretánynak és minden keresztény magyarnak, malkaitának és alánnak üdvözlet! Igen nagy és természetes őrömet okozott nekünk az, hogy a legfelségesebb Égi Magvető, aki mindenkit, akit csak könyörületességének megismerésére kiválaszt, mindig kegyelmeihez hív és ösztönöz s Egyszülöttjének az egész világra kiterjedő, szóval ki nem fejezhető szeretetével minden egyes keresztény családot folytonosan elhalmoz, titeket, kiket meghintett az igaz hit, az evangéliumi tanítás és az apostoli igazság világosságával a keleti világrészekben azok között, akik még nem fogadták el a kereszténység kegyelmét, összegyűjtött (t.i. magához).

Ezen felül mérhetetlen nagy örömet szerez nekünk az a tudat, hogy Te, Jeretány fiúnk, Magyarország katolikus fejedelmeinek leszármazottja vagy és hogy Te és más keresztények, akik az említett világrészeken tartózkodtok, telve vagytok a hit igazságával és szent tüzével s vágyódtok, hogy katolikus tanítótok legyen, ki üdvös szavakkal a katolikus hitben kioktasson benneteket.

Kelt Avignonban a XIV. év okt. 3-án."

"A Kelet és Nyugat között megtelepült magyarságot a pápaság mindig bizalmatlansággal nézte és kezelte. De a XIII. század volt talán a legnagyobb bizalmatlanság kora a pápaság részéről Magyarország felé. A magyar egyháztörténelem legszomorúbb évszázada ez. Ami sem azelőtt, sem azután nem történt meg, II. Andrást két ízben is kiközösítették a pápák és vele az egész ország népét. A kiközösítést idegen főpapok hajtották végre ugyanabban az évben, amikor éppen II. András király leányát, Szent Erzsébetet, IX. Gergely 1235. május 26-án, az év pünkösdjén szentté avatta. A világraszóló ünnepségeken minden aprócska német birodalmi herceg teljes joggal részt vehetett, csak a kiközösített magyar apa, II. András és fia, IV. Béla nem vehettek részt a családi ünnepségeken. A szentté avatási bulla sorra veszi Erzsébet erényeit, megemlíti, hogy Thüringia fejedelemasszonya volt, de még csak egy szóval sem emlékszik meg magyar származásáról, királyi szüleiről. Egyébként Szent Erzsébet " lelki vezetője", Németország hírhedt inkvizítora, Marburgi Konrád, sokszor véresre korbácsolta a magyar király leányát, akinek a szenvedéseiről atyja, II. András értesülve, elküldte bizalmi emberét, a Miskolc nembéli Panityot, hogy az özvegyet Magyarországra hozza. Erzsébet nem akart szülőföldjére jönni és nagy szegénységben halt meg.

A magyar királyt és népét a pápák semmibe veszik. Pedig éppen II. András volt az, ki 20 000 könnyű magyar lovasával még a Szentföldet is bejárta. Keresztes hadjáratát a nyugati történelem még a "kisebb" hadjáratok sorában sem említi meg. Róma minden magyar ügybe beleszólt. Nem jó szemmel nézték a pápák még Júlián keleti útját sem, keleten maradt testvérnépünk felderítésére éppúgy, mint féltékenyek a Miskolc nembéli Panity küldöttségére 1259-ben Kublaj tatár kánhoz..."